Content z1

Idézetek, írások, dedikációk
szerkesztő: Geszti Petra

Friedrich Gulda - Zongoraművész (1930 - 2000, Wien)
"Kárászy Szilvia karizmatikus muzsikus. Sajátos hangzású zenéje és improvizációs készsége lenyűgözött és egyedüálló élménnyé tette a vele való együttműködést. A legnagyobb művészek közé sorolnám. (és a legszebb nők közé)"
 
Tátrai Vilmos - Hegedűművész (1912 - 1999)
"Óriási ereje van, ez az erő azonban soha nem erőszak és ennek az erőnek az ad igazán jelentőséget, hogy a leglíraibb pianissimókat is gyönyörűen szólaltatja meg."
 
Jorge Perdigon - tenor (Spanyolország)
"Nagy zenei tehetség és egészen különleges adottságú intellektuális érzékenységű eredeti, egyéni képességekkel rendelkező művész, mindamellett egy mágikusan vonzó gyönyörű nő, kinek tehetsége, izgalmas sokoldalú lénye, megnyilvánulásainak érzékenysége és harmóniája már évekkel ezelőtt magával ragadott. Eddigi életpályáját végigkísérve csak annyit mondhatok, hogy számomra már-már néhol zseni gyanús nőszemély."
 
Hollós Máté - zeneszerző
"Kárászy Szilvia nem csak növendékként volt nagyon szenzibilis, hanem később zongoraművészként egész személyisége, az egész zongorajátéka ilyen."
 
Eszenyi Enikő - színész , rendező
"Nem csak hallható a zene amit játszik, hanem tapintható...,nekem felkavaróan érzéki."
 
Szinetár Miklós - rendező
"Varázslatos,hogy a művészi tehetség találkozik a személyes jelenlét szuggesztivitásával."
 
Érdi Tamás - zongoraművész
" Ő is földönkívüli lény"
 
Fekete László - főkántor
"Liszt, Goldmark, Lisznyai, Hajdu, Szkrjabin - Fazioli, Bechstein: nevek a hallgató és társszereplő emlékeiből. De Kárászy Szilvia Bálint házi első Liszt -akkordjának felidézéséhez kevés az irás, sőt a felvétel is: soha ilyen konkrétan nem tapasztaltam meg, mi az,hogy "ORIGO" - a kezdésnek zsigerekbe írt feketelyuk-sűrűségű hangzása, ami kitörölhetetlenül emlékezetem részévé vált."
 
Hernádi Gyula - író (1926 - 2005)

„A zene körülrak egymást metsző sínjeivel, halvány hajtányaival, kikezdett kék ereivel, kerekeivel, felszerel csengettyűivel, kötött kabátjaival, halhatatlan bakancsaival.
A zene széttépi a tigriseket, és megharapja a homlokomat. Kitágítja a vérzékeny köpenyek ujjait, és mind a két karomnak helyet csinál bennük. Megmossa a csarnokok hátát, megszitálja a rettenet homokját, ezüstbicskák élével kísérletezik, szétnyitja, összehajtogatja az éjszakákat, elfekszik a hóban, csak válaszai vannak.
Állok a zene nyújtott kosarában, átmegyek a mérő utcákba, ahol felborult koldusok kapaszkodnak a szélbe, titkos értelmű halak úsznak közvetlenül a föld fölött, megbámulnak és zsákba öltöznek a virágok.
A zene elriaszt bizonyító mozdulataival, visszavonom magam a horzsoló kövek közül, kikiáltom a boltívek engedelmességét, a hegyek ellágyult kérgeit, az áldozat elcserélhetetlenségét.
A zene átkísér. Megnyomott homlokomat a fájdalom fölé emeli, boldog hálóját újracsomózza, megérint, érintését a tisztaság medencéjébe mártva tartósítja, legyalulja a semmi polcait, arcokat fest rájuk, kiszínezi őket.
A zene megszerkeszti a hajamat. Lángoló barna foltok közé viszi a szálakat, kiteregeti, megszárítja, viharral fújatja, összeborzolja, megfésüli, kiegyenesíti, összeragasztja, feltérképezi mindet. Levágja a megértés tincseit, és szétszórja őket az erdőkben, a lángosevők bokraiban. A zene kitakarja és megmosdatja szememet.
Látom a zene karcsapásait, izgatott leheletét a finomkodó jeges, a kisodort kövekre énekelt fegyelmet, melynek mindig van értelme. A Kárászy-zene megmintázza az időt. Felszakadt kényszerek közül bújik hozzám, a tartam sátraiban guggolok, elhozza nekem az éjszaka számozott példányait.”

 
Weöres Sándor - költő (1913 - 1989)
"mindíg csak a lelked zenéjét kövesd..."
 
Réz András - esztéta

"Talán észre sem vettük, mikor sétáltunk át az élményalapú társadalomba. Először csupán azt észleltük, hogy furcsán elmosódnak a határvonalak a mű, a művész, az előadó és más művészetek között. A korábban hermetikusnak tekintett világok falain kezdetben kicsiny omlások keletkeztek, később egyre szélesebb hasadékok, végül átjárók nyíltak. Sokan vannak, akik kétségbeesett igyekezettel próbálják eltömni az átjárókat, de hál'istennek vannak olyanok is, akik ezeket a passzázsokat próbálják járhatóvá tenni. Kárászy Szilvia ez utóbbiak közé tartozik.
Arra törekszik, hogy a zenét több irányból is megközelíthetővé tegye. Nála kapu lehet a képzőművészet, a színház, a televízió, vagy akár az új vagy újra felfedezett instrumentumok. Az sem lepne meg, ha - merész szinesztéziával - az illatok vagy a taktilis benyomások világán keresztül nyitna átjárókat. Számára ugyanis az a fontos, hogy minél többen jussanak el élményszerűen, szenzuálisan a zenéhez. Korszerű, bátor vállalkozás ez: Kárászy Szilvia klubja, amelyből senki nincs kirekesztve."

 
Medveczky Ádám - karmester

„Kárászy Szilvia zongoraművésznővel 1994-ben dolgoztam először. Kitűnő fantáziával telített, szuverén művészegyéniséget ismertem meg benne. Játékát kifogástalan technika, szépen árnyalt tónus és rendkívül színes előadásmód jellemzi. Fiatal kora ellenére kiforrott érett zongorista, akivel élmény együtt dolgozni, és akit élmény hallgatni.”

 
Zólyomi Zsolt - parfum conseilleur
„Kárászy Szilvia zongoraművésznő nem mindennapi jelenség, 100% érzelem és szenvedély – és ezt nem is rejti véka alá. Oly üdítően meleg és nőies, mint egy jó forralt bor, felmelegíti a közelében levőket. És amit nagyon becsülök egy nőben: nem irigy, nem féltékeny más szépségére, érdeklődő szemmel néz a világra és mosolya őszinte. A hangulat, amelybe burkolózni szeret: romantikus, vagy melankolikus. Illata pedig friss, gyümölcsös – no meg mélytüzű démonias-, de erről majd később.”
 
Paolo Fazioli - Fazioli Pianoforti (Olaszország)

"Nagyon boldog vagyok, hogy személyesen is szemtanúja lehettem, az Első Fazioli Zongorafesztivál indulásának, amely 1998-ban, Budapesten, egy olyan ország fővárosában jöhetett létre, ahol Liszt Ferenc, a virtuóz zongorajáték legrangosabb képviselője született.
Köszönet érte a zongoraművész – szervezőknek Kárászy Szilviának és Hauser Adriennek. Külön szeretnék gratulálni Kárászy Szilviának, a Magyar Zongora Akadémia megalapításához. Az ő eltökéltsége,  kemény és áldozatos munkája a biztosítéka annak, hogy létrejön egy magas szinten szakosodott intézménye a fiatal tehetségek gondozásának, amely segítséget nyújt értékeik folyamatos hazai és nemzetközi megismertetéséhez.”

 
Aldo Ciccolini - zongoraművész (Olalszország)
"Őszintén és mély szeretettel gratulálok a Fazioli Fesztiválhoz, ahol azokat a mesterműveket ünnepeljük, melyek előadását mind közös múzsa ihlette: a Fazioli zongorák. Büszke vagyok rá, hogy játszhatok rajtuk, mert egész egyszerűen nincs hozzájuk fogható."
 
Lazar Berman - zongoraművész (Oroszország)
" It was a very good opportunity to come back to Budapest, to participate your Spring Festival included your Fazioli Festival. I would like to tell you that everything was very well organized for the Festival, as well as for myself. Particulary, it was a great opportunity for me to perform on Fazioli pianos. Unfortunately, it doesn’t happen very often.
 
Vitalij Margulis - zongoraművész, pedagógus, zenefilozófus (USA)

„Amikor a közönség meghallgat egy énekest, megállapítja, hogy az énekhangja jó, vagy rossz .
Amikor a közönség meghallgat egy zongoraművészt, megállapítja, hogy jól játszik,  vagy rosszul.
Holott a zongoristának is van „hangja”.
A Kárászy Szilvia által létrehozott Fazioli Fesztivál a figyelmet éppen a zongorista „hangjára” irányítja – a fenséges Fazioli zongorákra”

 
Bogányi Gergely - zongoraművész
„Örülök, hogy létrejött az első Fazioli Zongorafesztivál, hiszen nekem a Fazioli zongorák a legkedvesebbek, mert gyönyörű éneklő hangjuk van, így ezen játszom a legszívesebben.”
 
Hajdú András - zeneszerző (Izrael)

„Az ötlet kitűnő! – sok sikert kívánok hozzá!”

MAGYAR ZENE A ZONGORATANÍTÁSBAN 1900 – 2000
XX. századi zongoraművek és pedagógiai céllal írt darabok gyűjteménye, zenetanulók és zenei pályára készülő növendékek hangversenyfelvételei - ajánló sorai, szerkesztő: Ábrahám Marianne, rendező: Kárászy Szilvia

 
Ruriko Kase - a JPAPC elnöke (Japán)

„A magyarországi tartózkodásom során beszerzett legfrissebb és leghasznosabb oktatási célzatú művek híres magyar zeneszerzők, nevezetesen Bartók Béla (1881-1945), Weiner Leó (1885-1960) zongorára komponált pedagógiai művei voltak. Minden darabot, a szóló és négykezes műveket egyaránt kitűnőnek találtam… Ennek a videokazettának bevallott célja hidat képezni a huszadik és huszonegyedik század között. Kívánom, hogy minél többen láthassák e videót a világon, s hogy az reményt adjon…”

MAGYAR ZENE A ZONGORATANÍTÁSBAN 1900 – 2000
- ajánló sorai, szerkesztő: Ábrahám Marianne, rendező: Kárászy Szilvia

 
Rév Lívia - zongoraművész (Párizs)

„Nagy elragadtatással néztem és hallgattam ezeknek a gyermekeknek örömteli, természetes zenei megnyilvánulását! Ez a szabad, ösztönös és rendkívül jól megalapozott muzsikálás ma már a legtöbb országban ismeretlen jelenség. Pedig erre van szükség; azért kell harcolni, nehogy meghaljon a zene.”

MAGYAR ZENE A ZONGORATANÍTÁSBAN 1900 – 2000
- ajánló sorai, szerkesztő: Ábrahám Marianne, rendező: Kárászy Szilvia

 
Sári József - zeneszerző

„A Varró Margit Alapítványból táplálkozó ifjúsági koncertsorozatok hihetetlenül rövid idő alatt fogalommá váltak és ami még több, mozgalommá szélesedtek. Ennek gyümölcse ez a videokazetta. Köszönet az Alapítványnak a következő generációk nevében is…”

MAGYAR ZENE A ZONGORATANÍTÁSBAN 1900 – 2000
- ajánló sorai. szerkesztő: Ábrahám Marianne, rendező: Kárászy Szilvia

 
Papp Lajos zeneszerző levele Kárászy Szilviának

"Szeretném  elismerésemet kinyilvánítani Önnek, Ábrahám Mariannak és a Magyar Televízió munkatársainak, hogy a "Zenélő Gyermekkezek" című televíziós sorozat eszméje létrejött és megvalósult. Európának a kultúra általában, - a szellemi, művészi és pedagógiai tevékenység pedig konkrétan jellegzetessége már bölcsőjétől kezdve.
A "Zenélő Gyermekkezek" sorozattal mindazok, akik ezt lehetővé tették és ebben közreműködtek, példát mutatnak a ma Európájának, vagyis, hogy ne felejtse el igazi misszióját, ne adja fel önnön magát, mert ez a veszély áll fönn manapság. Európa kulturális feladatának a felismerése nemcsak az európaiak számára fontos, hanem az egész emberiség közös ügye.
Egy hasszid mondás szerint a gonosz ösztön leggonoszabb tette az, ha az ember elfelejti, hogy ő egy királyfi. És hogy ezt ne feledjük, erre emlékeztethetnek bennünket a "Zenélő gyermekkezek."

Papp Lajos

 
Szabados György - a Harangjáték gyártója

„A több mint 10 éves együttműködésünk alatt, Kárászy Szilvia nem csak a folyamatos fejlesztésben segített, hanem mindemellett a harangjáték nemzetközileg is elismert művészévé vált. Kreatív egyénisége, tehetsége, ötletei, érzelmekben gazdag művészete, tökélyre fejlesztett harangjáték koncertjei, harangátiratai és saját, kifejezetten harangokra komponált kompozíciói, harangjátékunkat valódi hangszerré avatták.”

 
Gyémánt László - festőművész

"A Fazioli zongora ünnepélyes bemutatójára hívott meg Kárászy Szilvia egy közös performance-ra, a Gerbeaudba. Jazzre már festettem improvizálva, de nem klasszikus zenére, és miután kölcsönkaptam Szilvia egy olyan klipjét, amiből kiderült, hogy nem csak világhírű zongora- és harangjátékos, hanem fest is, hát így utólag bevallom, bizony megrendült az önbizalmam. Végülis az est jól sikerült, de ez kifejezetten az Ő érdeme, mert annyira meggyőző volt zenéje, a profizmusa, ahogy megszólaltatta a hangszert, hogy lassan feloldódott a szorongásom, megtörtént az első ecsetvonás, amit aztán önfeledten követett a többi és már nem zavart a közönség jelenléte sem.
Ebből az estből aztán lett egy CD, aminek a címét is közösen találtuk ki: "zenei hangok és képi zörejek" - ugyanis az ecset súrlódása a vászonhoz véletlenül a felvételen állandóan hallható.
Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az experimentnek, sőt még egyszer szerepeltünk együtt meghívásra, hasonló felállásban.
Nem titkolom, hogy szeretném, ha lenne folytatás..."

 
Vallai Péter - színművész

" Pár évvel ezelőtt úgy adódott, hogy későn jártam haza. Családom már régen aludt. Senki sem várt, üdvözölt. A házunk mellett lévő hangversenyt hirdető plakátról egy gyönyörű, hosszú hajú hölgy mosolygott rám. Akár jöttem, akár mentem, éjjel-nappal. Bensőséges kapcsolat alakult ki köztünk. Volt, hogy messziről szabadkoztam, a kései találkozás miatt, máskor csak futólag biccentettem neki. Mindig ugyanolyan szívesen reagált.
Egy nap megcsörrent a telefon. "Kárászy Szilvia vagyok, volna kedve verset mondani egy közös műsorban?" Mondtam: "Örömmel és milyen verset?"
"Amilyet maga akar" Mondtam: "Ezt vártam Magától! Ilyen hosszú ismeretség után!" "Találkoztunk már?" "Ó, naponta legalább kétszer." "???" " Csak két hete levették a Maga plakátját, gondolom ezért is hívott személyesen..."

 
Zalán Magda - író, újságíró

Éveken át megújuló főfájásom volt karácsony táján, amikor kedves külföldi barátaimnak szeretném megköszönni a gyakori, generózus vendégüllátásukat valami olyan ajándékkal, ami igazán hungarikum, de semmiképp nem "magyarosch". Már mindegyik kapott habán kerámiát, Gross Arnold metszetet, amerikai fotós fiam valamely budapesti képét dedikálva, Esterházyt, Örkényt, Karinthy Frigyest a maga nyelvén (miért nincs több magyar írónak idegennyelvű kötete???). Bevallom, van, aki már másodszor kapta ugyanazt azzal, hogy tudom-tudom, megvan neki, de ez a másodszori azonos ajándék jó lesz neki arra, hogy tovább ajándékozza valamely barátjának,de már ezzel a trükkel sem ment a dolog könnyen. Mígnem egy augusztusi estén vacsorára hívtam a drága Tahi Tóth-Kárászy házaspárt, és Szilvi röstellkedve átnyújtott egy kis lapos csomagocskát, hogy "jaj, ez csak nekem egy lemezem, karácsonyra még jó is lenne, de ilyenkor...!" A CD borítóján ez állt: JINGLE BELLS, KARÁCSONYI HARANGJÁTÉK, SZILVIA KÁRÁSZY, Carillon, Organ.
Félretettem az ajándékot, hogy majd karácsonykor hallgatom meg a vendégekkel.

Az egyik, a magyar születésű, Izraelben nevelkedett, tanult torontói hegedűművész, Moshe Hammer, amikor a gépben lefutott a lemez és én másikat akartam helyette betenni, kérte, hallgassuk meg újra. És újra. És újra. Aztán elkunyerálta, pontosabban elcserélte az angol nyelvű Karinthy Frigyes Tanár úr, kérem-mel, amit akkor adtam neki, de kiderült, már másodszor (lásd m. f.)… Később Torontóból kétszer is kérte, szerezzek be neki további példányokat, mert közös hárfaművész barátnőnk Erica Goodman, illetve Derek Bampton, Ofra Harnoy akkoriban állandó zongorakísérője is beleszeretett. Majd ismeretlenül kért egy példány egy montreáli francia orvos azzal, hogy Moshénál hallotta ezt a Szilviát – még jó, hogy mondta a carillon szót is, mert a vezetéknevet a magasisten sem értette volna, ahogy az ő nyelve igyekezett megküzdeni az ékezetekkel, s után írt z-vel -, mert, mondta „egy magyar származású amerikai pszichológus hölgynek szeretné ajándékozni. Tudtam, egy időre nem lesz karácsonyi főfájásom. Így is van. Már csak annyit hozzá: az illető pszichológusról kiderült, hogy jól ismerjük egymást Washingtonból. Mondta pedig mindezt egy délután, amikor rövidíteni akartam egy budapesti látogatásakor nálam ivott kávéját, mert a MüPába siettem, ahová Kárászy Szilvia hívott meg egy estjére. „Hová?! Én is akarok jönni!” Hiába mondtam, hogy nincs több jegyem, ragaszkodott, hogy megpróbálja. Sikerült becsempésznem valami pótszékre. Ez, ha jól emlékszem 2006 májusában történt. Sajnos, azóta megint sokszor van főfájásom, mert ha külföldi barátok érkeznek, akik között már elterjedt a K.Sz.-láz, és mind reméli, hogy neki is éppen szerencséje lesz, valahol ő is élőben hallhatja „ezt a fantasztikus, unikális, izgalmas, sokoldalú művésznőt”. Aki, sajnos, nagyon szűken cseppentgeti művészetét ránk, budapesti koncertlátogatókra.

 
Ágens - kortárs operaénekes
"Beintette a zenekart, elkezdődött. Közelről érzékelhettem, megnyílt a tér, a száj, a torok. Zihálás hangjai keveredtek a hallható és nem hallható hangjaival. Hullámokban tör elő a hang, a zene. Magáévá tette a zongorát, s általa azokat is akikkel együtt törte meg az idő hallgatását, melyet zenének nevezünk és ami a testből indult és a térből szólt vissza. A hátát láttam és néha hajával borított arca is odafordult. Már az engem hívó ritmust sem hallottam csak néztem a hátát, ezt a testet, ahogy szereti és hív engem is, hogy én is ezt tegyem. Megszólalt a C...Szembefordultunk, fínom érzéki futamok, majd a "hívó" hangok, ekkor szálltam be én is... Húzott, megforgatott...aztán már kifelé indultam. Egy óriási spirálból, mely lefelé indult, de fölfelé tart."
 
Paavo Rönkkö - haranggyűjtő, fotóművész (Finnország) levele Kárászy Szilviának

„Emlékszem első találkozásunkra. Egész lényed muzsikált. Az első sorban ültem megbabonázva.
Egyszer felhívtál, hogy Párizsban koncertezel.
Fiaimmal, Lassival és Jussival elrepültünk a hangversenyedre.
Rettentő beteg, influenzás voltál. Azt mondtad: „Muszáj kibírnom”
Csodáltunk Téged. Egy művésznek nincs betegszabadsága. Csak meghalnia szabad. A közönség nagy ovációval fogadta varázslatos koncertedet. Nem is tudtak róla, hogy milyen beteg vagy.

És most a finnországi hangversenyedről beszélek, arról az időről, amikor a tó jegén át, a nyaralónk felé gázoltál a hóban. A finn hadsereg bokáig érő báránybundáját viselted.
Mínusz harminc fok volt, majd a koncerten megszólalt a természet összes gyönyörűséges dallama és mi könnyes szemmel tapsoltunk Neked…”

Paavo Rönkkö - Vaskikello

 
Claire Kenneth - írónő, New York

„Kárászy Szilvia bravúros zongorajátéka nagy sikert aratott. Már ahogy megjelent a dobogón, a Bösendorfer zongora előtt, és szerényen, kedvesen meghajolt, tökéletes angolsággal mondva néhány bevezető szót. Magas, légiesen karcsú, nagyon szép jelenség… Ez a hangverseny, több volt mint egy kellemes szórakozás, ez a zenei kultúra legmagasabb fokának ünnepe volt.”

 
Fekete László - igazgató, BTH Turisztikai és Szolgáltató Kht.

"Meghitt és különleges élményt adnak Kárászy Szilvia művésznő koncertjei, melyeken jómagam már évek óta rendszeresen részt veszek. A budapesti Karácsonyi Vásárhoz kapcsolódó nagyszabású Harangjáték Koncert számomra kihagyhatatlan program, s a művésznő lemezen felcsendülő dallamai otthon is az ünnepi készülődés és karácsonyi hangulat részét képezik. Kárászy Szilvia különlegessége nemcsak a tehetségében vagy a felhasznált hangszerek egyediségében rejlik, a sikerhez véleményem szerint hozzájárul a művésznő elhivatottsága, kitartása, valamint mindaz a beleélés, odaadás és szeretet,  melyet egy-egy koncertjén a közönség felé sugároz."

 
É. Szabó Márta és Érdi Sándor - televíziós személyiségek

„Kárászy Szilvia a család egyik legjobb barátja, így volt módunk évtizedeken keresztül megismerni emberi és művészi tulajdonságait. Varázslatos lénye, rendkívüli tehetsége, minden nehézséget legyőz. Nehezen találnánk valakit rajta kívül, aki ilyen  segítőkészséggel, ennyi áldozatvállalással  oldja meg a problémákat, aki ennyit tesz a komolyzene népszerűsítése érdekében, s emellett  zseniális szervezőképességével mindig kitalál valami újat, ami rajta kívül senkinek nem jutna az eszébe.
Ennél már csak azt értékeljük még ennél is többre, ha leül a zongorához...
vagy ha  úgy karácsony tájt megszólalnak körülötte a harangok.”

 
Wlassics Zsuzsanna - üzletasszony

"Kárászy Szilvia művészként, barátként, emberként ugyanazért fontos nekem  (nekünk),  éspedig azért a melegségért, empátiáért és hihetetlen energiaadományért, amit lényén, művészetén át közvetít mindenkor, mindenkinek, aki fogékony rá. Röviden: szeretetet ad. "
Kislányom, Jakab Cecília (11 éves) egy gondolata, a Szilviáról írt dolgozatából. Az iskola kért a gyerekektől "Az én aranyemberem" témakörben egy fogalmazványt. Ezt önállóan írta, ezért lehetnek benne tárgyi tévedések, de talán nem is ez a fontos:

"...én nagyon szeretem őt, mert szépen játszik, kedves az emberekhez, és akik körülveszik, azokra nagyon jó hatással van.
Nekem azért ő az aranyemberem, mert olyan személyt ismertem meg benne, akinek aranyból van a szíve"
 
Andy Somogyi - Cultural Program Coordinator
Kárászy Szilvia performs music with affection and quality. She keeps the audeience spellbound throught her events. As composer, pianist, master of ceremonies or organiser she provides a faultless, professional, and highly polished product.
 
Fellegi Eszter - üzletasszony

"Szilvia több mint barát - ő örömet okoz bármikor, bárhol - lénye napsugaras, szívet melengető életérzést jelent számomra - számunkra. Közös szerelmünk - a zene - iránti tisztelete, elkötelezettsége, önzetlen nagylelkűsége ugyanolyan drága kincs, mint sugárzó sokoldalú tehetsége. Mediterrán lelkeknek ajánlom reneszánsz sokszínűségét, művészetét. Ha hinnék a reinkarnációban, Beatrice d'Este újjászületését ünnepelnénk Szilvia születésnapján.”

 
Kemenes Kálmán: Köszöntő Kárászy Szilviának

Múlt, jelen, s jövő
Varázslata áradt ki
Kezeid alól…
…Ahogy fülembe áradt
az édes muzsika.
Úgy építkeztél, hogy
egy katedrális nyílott lelkemben.
Alig volt benne
disszonancia,
s mégis modern...

…Viharzó szépség,
Olvadó gyönyör,
A hangok mesteri színezése
Elbűvölt.

A tehetség eget kér,
S így tér a mindenségbe

 

Szerkesztő: Geszti Petra

 

 

oldal tetejére

Content 2

Cikkek, kritikák
szerkesztő: Geszti Petra

 
Zenék, gondolatok, álmok, szalonok ideje

Budapesti debut koncert >

„A fiatal zongoraművésznő, Kárászy Szilvia a merészen kísérletező, formabontó előadók közé tartozik. Hangversenyein a közismert „standardok” mellett ritkán hallható,, elfeledett kompozíciókat is megszólaltat, és szívesen vesz részt a társművészetek képviselőivel közös produkciókban, hiszen festészettel maga is foglalkozik, a színházzal és a mozgásművészettel pedig barátai révén került kapcsolatba.
„A nyitószám (Wagner-Liszt: Ünnepélyes menet a Szent Grálhoz) érzékeny hangszínnel, méltóságteljesen szólalt meg. A vonulást jelképező, állandóan ismétlődő ritmusképletek felett plasztikusan rajzolódtak ki a lírai dallamívek és a darab második felének feszült, drámai mozzanatai is ideálisan valósultak meg. …a koncert második felében a zene a színház és a pantomim sajátos egyesülésének lehettünk tanúi…

Az est dramaturgiai súlypontját kétségkívül a „Gondolatok zongorával” című performance jelentette…a performance és a koncert egésze is érdekes színfoltja volt napjaink biztonságra törekvő, s ezért kissé egysíkú hangversenyéletének.”

Retkes Attila

 
Első lemezkritika >

Ha nem tudnánk, hogy lemeztasakot tarunk a kezünkben, akár különös fotóalbumként is nézegethetnénk. A fényképeken a legkülönbözőbb alakok, tárgyak, karakterek sorjáznak: egy parasztasszony, egy ódon kastély, egy gnóm vagy egy hajviseletével hagymakupolás templomot mintázó hölgy. Az fűzi egybe ezeket a fotókat, hogy egy kiállítás képei. Mármint azé a kiállításé, Viktor Hartmané, amely Muszorgszkijt híres zongoradarab-sorozatának megírására ihlette. A lemeztasakot azonban nem az eredeti képek borítják. Ha figyelmesen megnézzük: itt egyetlen személy, egy titokzatos szépségű fiatal nő játssza el mindezt, az ő alakváltozásai állítják elénk akár a tárgyakat is. Kárászy Szilviának, a Németországban tavaly diplomázott zongoraművésznőnek támadt az az ideája, hogy nemcsak a zongora hangjaival, hanem saját arcával, és testével is megjeleníti Muszorgszkij kiállításának képeit. S miután meg is hallgattuk a lemezt, megértettük, hogy itt nem pusztán maszkírozásról, nem szerepjátszásról vagy mimikriről van szó. Nem egyszerűen beöltözött ennek-annak, hanem azért szólalnak meg zongorajátékában a hitelességnek ezen a felső fokán a karakterek, mert mindez benne van meg. Belül ilyen gazdag, és nem külsődleges sallangokkal alakítja át magát. Nem az „arc” tud ennyi mindent, hanem az „én” tartalmazza azt a sokféleséget, amiről Karinthy Frigyes novellájának címe is beszél: az ezerarcú lélek.

Madarász Iván

 
Jingle bells >

„Jingle Bells” – Karácsonyi harangjáték” – ezzel a címmel jelent meg Kárászy Szilvia CD-felvétele a Hungaroton Classic-nál. Olyan magyar és német karácsonyi énekeket, bölcsődalokat, angol és skót hagyományos dallamokat tartalmaz, amelyek első hallásra is ismerősnek tűnnek. Kárászy Szilvia dolgozta fel a dallamokat; tőle származik tehát a harmónia-kíséret és a többstrófás énekeknél a versszakonkénti más-más akkordmenetek, s ő adott egyedi tempóválasztásaival már-már karaktervariáció jelleget egyik-másik dallamnak. A vokális zenekultúrán nevelkedettek számára bizonyára szokatlan lesz a néha kifejezetten türelmetlenséget kiváltó kényelmes-lassú tempó: olyan hosszú dallamsorokkal, amilyeneket „egy levegőre” még a legjobb tüdejű dalos se tudna végigénekelni.
Az ünnepek nemritkán szinte tüntetnek időtlenségükkel. A „karácsony” is, külsőségeiben is, évről-évre ismétlődhet, úgy érezzük: megunhatatlanul. Így vagyunk a feldíszített fenyőfa látványával – ugyan kit zavarna a díszek évenkénti újramegjelenése; sőt, mindig megújuló örömmel ismerünk rá a régi gyönyörködtető díszekre, jóllehet, büszkélkedünk az újakkal. Így vagyunk a dallamokkal is; új alakjukban, megváltozott formájukban is szívesen hallgatjuk őket.
A karácsony a „csodavárás” ünnepe is – és a csodát ki-ki más-más szinten élheti meg. A kisgyermek őszinte ámulatától széles a skála az öregek múltbatekintő-emlékező mosolyáig!
A hangszeres muzsikát hallgatva mennyivel gazdagabb élményhez jut, aki ismeri a dallamok szövegét: aki tudja, miről szól a zene. Akinek idegenül csengenek a melódiák, azt is elvarázsolja a hangszínek sokasága!
Mintegy ezer évet ölel fel időben a felvétel, a 22 szám közül egy a „magyar gregoriánum” dallamkincséből merít, soknak a keletkezési idejét csak megközelítően sejtjük; míg a megunhatatlan Stille Nacht a zenetörténeti tegnapot idézi.
A megszólaltatás : mindenestül a MÁÉ!
Míg zenei témaválasztása a karácsonyi felvételek közé sorolja, más szempontból egy  hangszer-hangszín bemutató, demonstráló lemeznek is tarthatjuk. Aki a hagyományos hangszerek ismeretében hallgatja Kárászy Szilvia felvételét, bizonyára elcsodálkozik azon a hihetetlen hangszíngazdagságon, a karakterizáló-képesség változatos lehetőségein. Valóban, szinte hihetetlen, hogy mindezt a csengő-bongó csodát egyetlen személy, egy billentyűs játékos kelti életre!
Aki hallotta Kárászy Szilvia zongoraestjét 1994. novemberében a Zeneakadémián, az már ismeri „hallomásból” a Szabados-féle harangjátékot. A Szabados és Társa KFT. készítette a billentyűzettel megszólaltatható, 12 harangot tartalmazó harangjátékot. Szabados Györgynek az volt a célja, hogy – mint a kísérőszövegben írja – „a helyhez kötöttséget megszüntetve a harangokat lehozzuk a tornyokból, és díszes ruhába öltöztetve az utcákon, tereken, hangversenytermekben zenéljünk vele.”
A harangjátékon kívül Roland-hangszereket hallunk (RD-500 digitális zongorát és S-760 samplert).
Harangjáték, orgona, digitális zongora: a modern technika vívmányai óriási lehetőségeket kínálnak az előadónak!
Aki idegenkedik az elektronikus lehetőségektől – akár a szintetizátortól is -, beláthatja: van az újításoknak haszna is. E hangzó csoda ötleteket-inspirációkat adhat kicsikkel foglalkozók (óvónők, tanítók) számára is.
Ha nincs kéznél iskolai zenekar, íme, a technika segítségével mi mindent lehet önerőből életre hívni!

Fittler Katalin

 

Művészszoba >

Már közhelynek számít, ha arra a nyelvi jelenségre utalok, hogy Magyarországon úgy mondjuk: a művész koncertet kap, nem pedig koncertet ad. Kárászy Szilviától megszokhattuk, hogy ha koncertet „kap" valamely hangversenyrendezőtől, nem csupán zongorajátékának élményét adja, hanem többnyire valamilyen különleges ötlettel lepi meg hallgatóságát. Így tesz hétfőn este is a Zeneakadémia Nagytermében.

- Ezek a különlegességekkel reflektorfényt akarsz magadra vetíteni?
- Inkább kísérletező kedvemből fakadnak az ötletek. Az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztat az improvizálás, annak révén pedig a zeneszerzés. S már régen izgat az összművészet, a Gesamtkunst. Sorsom is úgy hozta, hogy kapcsolatba kerültem több társművészettel. Korábban a képzőművészettel, legutóbb a színházművészettel. A zene és a vizualitás kötödéseit próbálom létrehozni, azonban a látványt mindig a zenének rendelve alá.
-Mostani esteden milyen művészeti ágak karolnak egymásba?

- Mozgásművészet, valamiféle színház ötvöződik a zenével, de az ott megjelenendő képi világ nem uralkodik el a zene fölött, hanem szervesen kapcsolódik ahhoz. Mindez együtt hordoz költőiséget.
-Hogyan jelenik meg a főszereplő, a zene?
- Érdekes hangszereken. Hallhatnak majd elektronikus harangjátékot - noha ezúttal még nem azt a fajtáját, amelyen hangerőbeli különbségeket is meg tudunk szólaltatni. S egy különleges Roland-instrumentum is felvonul a hangszerparkban. Korábban ellenérzéseim voltak az elektronikával szemben, de azóta fölismerem gazdag hangzáslehetőségeit, s azt az előnyt, hogy egymagam mekkora arzenált mozgathatok.
- Rád épül tehát a gazdag hangszerapparátus ezen az estén?
- Én fogok a legtöbb hangszeren játszani. Elsősorban persze zongorán, de megszólaltatom az orgonát is; valamint az említett harangjátékot és Roland-billentyűt. Két kiváló művészvendégem lesz: a fuvolás Gyöngyössy Zoltán, akit jól ismer a közönség és Thais Kant énekesnő, akinek különleges hangját sokan talán itt csodálják meg először.
- A produkció mozgásművészeti részében is te magad veszel részt, vagy azt csak rendezed?
- Még csak nem is rendezem. Eszenyi Enikővel egymásra találtunk a közelmúltban. Sokat zongoráztam neki, amivel szerencsére inspiráltam arra, hogy ennek a produkciónak a rendezését elvállalja. Korábban voltak egyszemélyes próbálkozásaim, de ekkora méretekben jobb, ha színi vonatkozásban is értőbb kezekbe kerül a rendezés.
- Térjünk vissza még a harangjátékhoz, hiszen az az utóbbi időben fontos szerepet tölt be működésedben. Miféle harangjáték ez? A templomok, városházák tornyából ismert, egykor nagy zeneszerzők által darabok komponálására méltatott instrumentum feltámasztása?
- Nem. Pergő, briliáns hangkeltésre is képes, elektromágnes útján megszólaltatott modern hangszer. Szabados és Társa konstruálta, s a kezdetektől én voltam zenei szakértőjük. Abban adtam tanácsot, hogy milyen skálák legyenek eljátszhatók rajta, sokat kísérleteztünk a játékmódokkal. Számítógéppel van kombinálva, így a rajta eljátszott művet floppyra rögzítheti, hogy azután – már a zenész részvétele nélkül is – bármikor megszólaltathassa.

Hollós Máté

 

1100 - 110 Zene „Az ember ködön át nem látja jövőjét" >

Az akcióművészet legkomolyabb hagyományait foglalja össze Kárászy Szilvia ezen az estén, aki előadóként, zeneszerzőként és gondolkodó művészként is bemutatkozik. Valamiféle akciót látunk – vezérgondolatok mentén haladó komplex színpadi történést – és mégsem azt. Összművészeti alkotást két egybekapcsolódó témával a centrumban: a magyar zene a honfoglalástól a 20. század első feléig és Liszt művészete. A főtéma azonban nem egyszerűen egy elvont eszme vagy egy konkrét tárgy, mint az akcióművészetben megszoktuk, és mint azt a cím is sugallná, hanem maga a zene mint az – Arisztotelész szerint – legmimetikusabb, azaz az emberi belsőt, az emberi lelket leginkább „utánzó”, „mímelő” művészeti ág. Tehát összművészeti alkotást, amint a művésznő eddigi méltatói nevezték: „látványzenét”, „zeneszínházat” látunk, hallunk. Azonban a születendő műalkotás nem modern. Nem a modern művésznek a lényeg kifejezhetetlenségéből adódó elégedetlenségéből, diszharmonikus világérzékeléséből, a művészet határait kereső és tágítani szándékozó kísérletezőkedvéből vagy polgárpukkasztó kivagyiságából táplálkozik. Hanem a jellegzetesen posztmodern művész biztos-bizonytalan tudásából születik: a zene mindent kifejez, ki tud fejezni, ami egyáltalán kifejezhető, mindent elmond, ami tudható és érthető de … mégis … talán segíthetünk mással is a zenének az érvényesülésben és a befogadónak. Hogy füllel, szemmel, lélekkel és intellektussal egyszerre fogadhassa be … talán. A zenében elmondható, és a zene által felidézhető eseményeket látványelemekkel: mozgással, fényhatásokkal, valamint szövegekkel is igyekszik a gondolkodó művész erősíteni, s egyszersmind értelmezni.
A zeneszerző is jellegzetesen posztmodern művet alkotott, ami még akkor sincs egészen készen, amikor alkotója a hangversenyterembe lép. A műfajok egymásba csúszásával (a históriás énektől a népdalon keresztül a szimfonikus fantáziáig), a stílusok elegyítésével (gregorián, reneszánsz, verbunkos, romantikus, stb.), a zenei idézetekkel, allúziókkal megalkotott mű nem befejezett. Alakul, improvizációkkal épül, változik, mint egy élő szervezet. Ismerős dallamokat hallunk, mégis új mű születik, hiszen „…új a posztmodernben éppen az, hogy szerinte az új nem feltétlenül értékesebb vagy jobb a réginél, illetve az, hogy ennek a szembeállításnak semmi értelme többé.” (Balassa Péter)
Az előadóművész nemcsak zongorájával, hanem több kedves hangszerével (harangjáték, víziorgona, Roland elektromos hangszerek) tökéletesen működteti a művet, nemcsak zenéjének tolmácsolójaként, hanem egész személyiségével vesz részt a műalkotás születésének folyamatában, főszereplő, ám mégis csak közvetítő, szolgáló: a muzsika szolgálóleánya.

Gyeskó Ágnes

 

Kárászy Szilvia szivacsművészete >

Kárászy Szilviá zongoraművész már évek óta kísérletezik a zene összművészeti szövetbe ágyazásával.
- Helyes ez a megfogalmazás?
- Helyes. Én is kísérleteknek tartom ezeket, s még csak kisebb állomásain érzem túl magam. Legutóbbi próbálkozásom a Merlin színházi Zenerotika volt, amely komplexebb, egységesebb volt a korábbiaknál. Egy ilyen produkció kompozícióimat és bizonyos vázra épített rögtönzéseimet foglalja magában, amelyeket partnereim inspirálnak. Az improvizáció Mozart óta mindinkább kihalóban van, holott annak az előadóművészet fejlődésére is jelentős a hatása. Ma már helyenként áldásosan megjelenik a zenepedagógiában, de a hangszeres előadó-művészet fejlődésére is jelentős a hatása, bár szinte csak orgonisták űzik. Ami kicsit is eltért produkcióinkban a hagyományos előadásmódtól, a Zeneakadémia közegében felnagyítódott.
- A rögtönzés egyéni műfaj. Előadásaidon csak az általad különböző hangszereken megszólaltatott zenei szólamokban fordul elő, vagy csoportosan művelitek?
- A Jelenetek egy művész életéből című, korábbi produkcióban – amely Berlioz Fantasztikus szimfóniájának tételcímeit gondolja újra – Gyöngyössy Zoltán fuvolaművésznek is jutott improvizáció, de ott is csak a zenét érintette a rögtönzés. Persze az újabb darabban is megmutatkozik az improvizatív szabadság: Sebestyén Márta népdal-, illetve Fekete László zsoltáréneklésében.
- Mennyi ezekben a produkciókban a színház, illetve a zene szerepe? A koncepció kialakításakor a zenész dolgozik benned inkább vagy a rendező?
- A zenéből indulok ki, a látványt és a cselekményt az formálja. A videoklippek korában a zene vizuálissá tételének határvonalát próbálom megtalálni: ahol a zene marad a lényeg, de a látvány is adekvátan mondani tud valamit. Már ötödik éve próbálkozom mindezzel, de úgy látom, vissza kell térnem az egyszemélyes produkcióhoz, ahol a külsőségek és a szervezés nem köti le a figyelmemet és energiáimat. Mikrovilágomban kell elmélyednem, hogy onnan kiindulva az eddiginél komolyabban építsem fel jövendő produkcióinkat.
- Hogyan határoznád meg magadat ebben a különös szerepkörben?
- Nehéz meghatározás. Életem fordulói úgy hozták, hogy különböző művészeti ágakkal kerültem kapcsolatba, amelyekkel szivacsként töltekezhettem. Voltaképpen egy tőről fakadt mindeme művészet, az ősi mágia közös gyökeréből ágazott el. Az emberiség fejlődése szétválasztotta ezeket, de aki művészettel foglalkozik, annak nyitott pórusokkal kell a világban járnia. Ez az igény diákkorom óta megvan bennem. Meggyőződésem, hogy falanszterikus világunkban időről időre vissza kell nyúlnunk ezekhez a gyökerekhez.

Hollós Máté

 

Kárászy Szilvia: A teljesség felé – ZenErotika >

Végre valami erotikus! Egy úgynevezett komolyzenész, fiatal, nő és ráadásul szép. És erotikát ígér zenében. Izgi lesz…
Csalódik a nagyérdemű, ha erre ül be, ha ezt várja ezen az estén. Az alcím kicsit megtévesztő, induljunk ki inkább a címből, és vegyük észre a szándékos allúziót. Gondoljunk Weöresre, aki férfi és nő, európai és keleti, ősi és modern egybeértője, mindentudó gyerek, aki költő a költő, a művész.
Ilyen ez a műalkotás is, ami Kárászy Szilvia keze nyomán létrejön itt ma este: ősi és nagyon modern (poszt?), mindentudó és dadogós, férfias és nőies, vadzajos és csöndsötétes. Nagyon nyugati és nagyon keleti. Eszkimóktól a számítógépig, a zentől Wittgensteinig.

Nagyképűen szólva arról „beszél” a képzőművészet, az irodalom, a zene nyelvén, hogyan születik meg mindenféle  tudatforma, pl. a művészi, az ősi mágikus-mitologikus világképből, és fordítva: hogyan van benne mai hétköznapjainkban az ősi kultúrák (mai rátarti minősítésünkkel) irracionalitása. Arról szól, hogy világunk mégis reménytelenül európai, civilizált, reménytelenül törekszik racionálisan gondolkodni, és reménytelenül kezelhetetlen a számunkra. Arról is szól, hogy férfiként, nőként egylényűek vagyunk. És arról, hogy intuíciónkkal olyan rusztikus megismerésre tehetünk szert, melyben én, és nem-én között többé nem lehet különbséget tenni. „Aki ebbe az állapotba el tud jutni, az, az azonossá válás révén ismerheti meg a világot.” Mindegy honnan indulunk, ugyanazokat az utakat járjuk; ahogy a zen mondja: „Sok út vezet a Nirvánába” Mai világunk lenyomata ez az előadás – régészeti lelet a jövő számára.

Szerényebben szólva: rólunk szól, mint életünk szereplőiről és rólunk mint alkotókról és befogadókról.
És hogyan szól? Kárászy Szilviáról el szokták mondani, hogy kedveli a „zeneszínházat” a „látványzenét”, afféle „összművész”. Én most úgy érzem, nagy guberáló Ő. Megtisztogatja és összerakosgatja „talált tárgyinkat” és ezekből a tárgyakból, installációkból, montázsokból, filmkockákból, emberekből, szövegekből, dallamokból, fényekből maguktól összeáll egy világ, ami épp annyira esetleges és szükségszerű, mint a valóság.
A hallgatásból születik és hallgatásban teljesedik be a zen.
„Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”
Vagy muzsikálni.

Gyeskó Ágnes

 

Kárászy Szilvia zene-színháza >

 „Zene-színházzal, két CD-felvétellel és sajátos haranghangszerén adott koncertekkel készül az ünnepre a sokoldalú művész”

Mindig a különleges produkciók vonzották. Bár kicsit későn, már tízesztendősen kezdett el zongorázni, de annál nagyobb lelkesedéssel és szeretettel. Talán ennek is köszönhette, hogy felvették a freiburgi művészképzőre. Amikor hat külföldön töltött év után először adott itthon hangversenyt, három színész produkciója tette változatosabbá a koncertjét. Kárászy Szilvia ugyanis a komplexitásban hisz, a társművészetek közös színrelépésében, ezért is születnek sorozatosan zene-színházi előadásai. De emellett természetesen számos lemezfelvételen is közreműködik, most például két, karácsony előtt megjelenő CD-n is muzsikál. Az egyik az Első Fazioli Zongorafesztivál Best of-ja, a másik pedig a Lions Európa Fórum tiszteletére készülő album. Mindemellett igyekszik még a festésre is időt szakítani, az utóbbi időben ugyanis ez a művészeti ág is rabul ejtette.

- Ön erősen hisz a látványban, a képek hatásában. Ezért kezdett el képzőművészettel foglalkozni?

- Ez csak kikapcsolódás, hobbi. Mindig azt gondoltam, hogy az ilyen dolgokhoz teljesen fakezű vagyok, egyszer azonban az egyik barátom műveit meglátva nekem is kedvem támadt ahhoz, hogy rajzoljak. Az első „alkotásom” egy női akt volt, s nagy megdöbbenésemre egészen jól sikerült. Azóta – főleg nyaranként – festek. Magával ragadó érzés, hogyha az ember húz egy vonalat, az ott marad. Lehet rajta dolgozni, javítgatni másnap, harmadnap, akár egy hónap múlva is. Ezzel szemben a zene, a muzsikálás a pillanat művészete. A két dologban az az egyforma, hogy zenélés és festés közben is megáll számomra az idő. Ez az időtlen, alkotói állapot isteni ajándék a számomra.
- Mindennap sokat gyakorol?
- Ez attól függ. Például, hogy készülök-e koncertre, és persze attól is, hogy éppen milyen állapotban vagyok. Engem az interpretáláson kívül is számos dolog érdekel, de ezek valamilyen formában mind kötődnek a zenéhez. Évek óta foglalkoztat az improvizáció és a komponálás is. Mindemellett élvezem, ha komplex élményt adhatok, ha a muzsika mellett képi „kompozíciókat” is készíthetek. Ez az egész „zene-színház” akkor indult el bennem, amikor néhány évvel ezelőtt a Műcsarnok záróbuliján a Novus társasággal dolgozhattam együtt. Nem Mozart korában élünk, amikor a zeneszerző dallamai voltak a mindennapi slágerek, éppen ezért a művészetekkel kapcsolatos kifejezésformákban is egyre fontosabbnak tartom a képi megvalósítást.
- Ön nemcsak képeket komponál, hanem muzsikát is: saját szerzeményét játszotta például a Fazioli Fesztiválon.
- Még nem nevezném magam igazán zeneszerzőnek, de elindultam egy úton, amely, úgy érzem, nagyon termékenyen egészíti ki az előadói oldalamat. A Fazioli zongorák különleges manufakturális műgonddal készített, egyedi hangszerek, amelyekkel már az első találkozáskor is különleges kapcsolatot alakíthat ki a művész. Nem véletlen, hogy ezt a márkát a zongorák Stradivarijaként tartják számon. Egyébként szerzőként egy nagyszabású munkába kezdtem bele, amelynek 2000-re el kell készülnie.
- Az utóbbi években óriási sikert aratott itthon és amerikai turnéján rendhagyó hangszerével, a carillonnal, azaz a klaviatúrás harangjátékkal. Gondolom, karácsony előtt számos koncertre várják ezzel az ünnepi hangulatot varázsló instrumentummal.

- Természetesen idén is rengeteg felkérést kaptam, s nagyon élvezem hogy ezzel a rendhagyó hangzással az örökzöld ünnepi dallamok mellett különlegességet is bemutathatok. A Gerbeaud Átriumában például december 19-én és 20-án szólaltatom meg a karácsonyi harangjátékot. De az ünnepek után is folytatódik a koncertsorozat, hiszen Olaszországban, Ausztriában és Németországban fogok hangversenyeket adni. De azért az a fajta teljesség, amelyet az összművészeti munkák jelentenek a számomra, továbbra is helyet kap az életemben, hiszen akadnak televíziós felkéréseim, s ezekhez a munkákhoz kapcsolódva talán átélhetem majd ismét azt a semmihez sem hasonlítható élményt, amelyet számomra a filmzenék komponálása jelent.

Lengyel Richárd

 

Bravó, Kárászy >

Az ember eddig azt hitte: zongorahangversenyen az előadó szépen ül a helyén, (…) Kárászy Szilvia zongoraestjén valami egészen más történt. A produkció érdekes, modern zenére filmvetítéssel indult, majd azzal is zárult: gyönyörű női arc közeliben (maga Szilvia), alig tudni, inkább csak érezni, mikkel, régészeti leletekkel, csontvázzal, koponyával. Majd ahelyett, hogy egyszerűen és kizárólag zongorázna, néha szintetizátoron is játszik; bekever előre fölvett hangeffekteket, madárcsicsergéstől az égdörgésig; használja a világítás váltásait; fellépteti a mesés hangú Fekete László főkántort; olykor közben Pilinszkyt szaval felvételről; mi több, több zsidó imát a színpadon elmutogattat süketnéma nyelven is. Még odáig merészkedik, hogy néha dián kivetítteti saját szerzői utasításait. Lassan, rendkívül röviden, illanékonyan, kicsit megnyújtva, jobb kéz forte, bal kéz piano játszik. Mellesleg maga szerzi az elhangzó művek többségét, méghozzá olyanokat, hogy talán Vivalditól Schönbergen át majdnem a Quennig és szinte a tánczenéig a klasszikus szépség keveredik a legmodernebb hangzásokkal. S mindezeket gyönyörűen zongorázza, énekli, dúdolja, suttogja. Ám ha valakinek – pláne férfiembernek – mindez nem elég, az köszöni, akkor is jól van, ha közben csak nézi őt. merthogy ráadásul ő maga is gyönyörű. Nem sok ez a rengeteg szépség együtt? Nos, nem. Izgalmas, különleges, szép este volt. Ha így megy tovább, Kárászy Szilviából nagy sztár lesz. Vagy már az is, csak még nem elegen vették észre.

Pesti Műsor

 

Kárászy Szilvia várat épít a zongora művészeinek >

„Kárászy Szilvia izgalmas személyiség a zene, a színvonalas koncertek világában”. Már ’94-ben újszerűen érdekes, experimentális előadást „celebrált” a Zeneakadémián, amelynek vizuális költészetét Eszenyi Enikő rendezte. Aztán a harangok bűvölték el fantáziáját. Üdítően eredeti, merész harangjátékaiból több lemez is készült. Közben zeneszerzéssel is foglalkozott. Zongoraversenyét az idei Tavaszi Fesztiválon mutatta be. Most pedig a Parádsasvári Szalonnal és más kiváló együttműködő partnerekkel létrehozta a Magyar Zongora Akadémiát, a fiatal tehetségek támogatására. Az új intézmény „alapkövét" már le is tették az elmúlt heti ünnepi koncerten, a pesti Zeneakadémián.
- Beszélgethetünk sok mindenről. A harangjátékokról, a zongoraversenyéről, vagy az új akadémia részleteiről. De engem leginkább az izgat: honnan ez a rengeteg energia, amivel és ahogyan túllép a hagyományos kereteken, és folyton új utakra merészkedik? Vállalva annak nehézségeit, buktatóit.
- Általában a belső indíttatásaim, a belső hangom vezérel és irányít abban, hogy milyen irányban haladjak tovább… Visszatekintve az életemre, bátran állíthatom, hogy létezik egyfajta különös sorsszerűség, vagyis minden apró jónak és rossznak mintha tökéletesen kiszámított szerepe lenne az életünkben. Én mélyen hívő ember vagyok. Mondhatnám úgy is: meglehetősen öntörvényű hittel élem az életemet, és talán ez a hit az, amely ennek a valóban nagy erőnek és energiának az állandó forrása. Ez a hit nem igazán köthető egy valláshoz, annál sokkal egyetemesebb, összetettebb; valahol kevésbé ember alkotta, inkább „istenibb”, és ily módon beletartozhat akár az összes vallás, amiként a filozofikus gondolatok, tanítások, megismerések, amelyeket a mestereimtől kaphattam.
– Adva van egy szép, tehetséges szólista, aki ahelyett, hogy a karrierjét építgetné, a fiatal tehetségek támogatására fordítja energiáinak egy jó részét. Ez azért szokatlan.
- Az elismerő szavakat köszönöm. A szépséget mellőzhetjük. - hárítja el az udvarias, bókoló szavakat Kárászy Szilvia. - Ami pedig a fiatal tehetségek támogatását illeti: nekem nagyon jó emlékeim vannak a hajdani Interfórumról, ahol a legtehetségesebb fiatalok bemutatkozási lehetőséget kaptak, anélkül, hogy versenyeztek volna egymással. Mert az igazi művészet nem mérhető az ilyen-olyan versenyekkel. A mi nyári akadémiánk amellett, hogy egy rangos fesztivállal együtt kiváló mesterkurzusoknak ad majd otthont, színtere lesz, bemutatkozási lehetőséget biztosít a kiemelkedő tehetségű művészek és fiatalok számára. A nyári fesztiválra szeretnénk neves impresszáriókat, menedzsereket is meghívni, és mindazokat, akik érdekeltek lehetnek a muzsikusok felfedezésében, felvezetésében, a későbbi külföldi koncertek szervezésében. Tudja, én a magam bőrén tapasztaltam, hogy mennyire nehéz érző és gondolkodó művészemberként élni, boldogulni a mai, feje tetején álló világban. Sajnos, az igazi értékeket képviselő művészek és művészetek, manapság nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Mindenütt előtérbe kerültek a talmi, értéktelen produkciók, a „showbiz”, amelyet próbálnak művészetként „eladni”. Persze, mint tudjuk, a giccs a boldogság művészete, csak az a baj, hogy az igazi művészet ettől fényévnyi távolságra található…! A kommunikáció pedig sajnos már mindent mindennel összemos. A hírnév manapság leginkább pénz kérdése. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak, és szeretném egy újfajta PR. stratégiával segíteni, egyengetni az örök értékeket képviselő muzsikusok indulását és pályáját. Hosszú távra tervezzük munkánkat. Apró lépésenként haladunk előre. Mert nagyon stabil, nagyon komoly várat szeretnénk építeni. Különösen fontos mindez országunk nemzetközi hírének és megítélésének szempontjából…
- Most hol tartanak az építkezésben? Az első emeletnél?
- Most tettük le az alapkövet, az elmúlt heti koncertünkkel.  
- Igaz is, olyan híreket is hallottam, hogy esetleg hanglemez készül első zongoraversenyéből.

- A Magyar Rádió rögzítette a márciusi bemutató koncertet, így ez a felvétel a rádióban itthon és külföldön is hallható lesz. Most szeptember 18.-án készítettünk egy saját felvételt az immáron átdolgozott zongoraversenyemről; hogy mi lesz a további sorsa, egyelőre nem tudom. A legnagyobb öröm talán az a számomra, hogy a szakma és a nagyközönség is lelkesedéssel fogadta. Olyan jelzőkkel illették, hogy nagyon érdekes, izgalmas, hogy az első perctől az utolsóig magával ragadó, „hallgatható" és mégis egyedien újszerű zene. A "kettős siker" igazi nagy öröm számomra…

Gantner Ilona

 

Harangok és zongorák >

Európában is egyedülállónak számító harangjátékot avattak fel tegnap a Millenáris Park Teátrum épülete előtt. Szabados György találmányának népszerűsítőjét, világszerte egyre ismertebb előadóművészét, Kárászy Szilvia zongoraművésznőt-kultúraszervezőt a főváros eme új zenei színfoltjáról, valamint készülő zongoraversenyéről kérdeztük.

Pályakezdése óta nyilvánvaló Kárászy Szilvia vonzódása a különlegességekhez, a művészi kifejezés változatos formáihoz. Zeneakadémiai tanulmányok, majd a németországi Freiburgban végzett zongoraművész-mesterképző után – ahol, mint mondja, „kulturális vérátömlesztésen” esett át – a hazai művészeti életet számos újdonsággal, nem mindennapi színfolttal gazdagította. Ki ne emlékezne például az UNESCO-díjjal kitüntetett, Ábrahám Mariann zongoraművész-tanárnővel együtt készített „Zenélő gyermekkezek” című, több tucat részből álló videós sorozatára, amelyet nagy sikerrel vetítettek a Magyar Televízióban? A tehetséges gyermekek pályakezdését szívén viselő művész éppen egy alapítvány létrehozásán munkálkodik, amelylyel szintén a fiatal művészek elindulását szeretné segíteni.
– Az ilyen jellegű törekvéseim belső késztetésre fakadnak – magyarázza Kárászy Szilvia. – Emellett azok az emberek, akikkel kapcsolatba kerültem, nem ritkán hozták magukkal azokat a lehetőségeket, ötleteket, vágyakat, melyek természetesen épültek be a művészi munkámba, a személyiségembe, az egész pályámba. Amivel eddig foglalkoztam: a gyerekek és a vak emberek támogatása, az, hogy komponálok, harangjátékon játszom, zeneszínházat és zongorafesztivált szervezek, ezek mind-mind egymásból fejlődtek ki, mint egy szép növény. Valahol mindaz, amit eddig csináltam, egy tőről eredt. S hogy közben voltak vívódások, szomorúságok? Ezek az élet természetes velejárói. A lényeg, hogy a mélypontokból kikerülve az ember mindig egy lépcsővel feljebb haladhasson. A jó irányra ráérezni – ez az, ami fontos.
Kárászy Szilviát kifinomult intuíciói nagyon jó irányba vezették, például akkor, amikor öt évvel ezelőtt, neves hazai és külföldi pianisták részvételével megszervezte az első Fazioli Zongorafesztivált. A Fazioli-zongorába Frankfurtban, a nagy zenei vásáron szeretett bele 1995-ben, amikor éppen digitális zongorát keresett a harangjátékhoz. Ott találkozott az instrumentum tervezőjével is. Fazioli úr mérnök, aki felkészült szakemberekből álló csapatával, a komputerek világában kézimunkával gyártja a zongorák Stradiváriját, e rendkívüli szív-lélek hangszert. Magyar találmány, mégpedig Szabados Györgyé, a nálunk is egyre ismertebbé váló harangjáték, amelynek elhivatott népszerűsítője, művelője – még a tengeren túl is – Kárászy Szilvia.
– Már az elején nagyon megmozdult bennem valami – idézi fel a nyolc-kilenc éve történteket. – A lehetőség, hogy billentyűkkel szólaltathatom meg a harangokat, teljesen magával ragadott, ismét a megérzéseim tereltek új dolog felé. Még amikor csak hat harang volt, megsejtettem, milyen lesz az, amikor harminc, meg hatvan harangom lesz, merthogy most már ennyin játszom. Zenészként magam is részt vettem a kísérletben, tanácsokat adhattam arra vonatkozóan, hogy milyenek legyenek a harangok, harangsorok, vagy a billentés. A Zeneakadémián 1994-ben mutatkoztam be az akkor tizenkét harangos változattal. Rá egy évre a Hungarotonnál jelent meg az első harangjáték-CD-m. Az érdekes hangzás azért is „beindított”, mert a komponálás során is jó hasznát vettem. A feldolgozásokat, átiratokat magam készítem, de a saját művek – szóló- és kamaradarabok – is szaporodnak. A lelkesedésemet az is gerjeszti, hogy látom, itthon is, külföldön is milyen szeretettel fogadják a harangjátékon megszólaló zenéket.
Kárászy Szilvia jelenleg a harminc harangból álló változattal lép a koncertpódiumra, ez az a „mennyiség”, amely még mobilizálható, hiszen terjedelmes a hangszer, komoly súlya van. A reneszánsztól a kortárs zenékig sok minden megszólaltatható rajta. Nem mindennapi produkciókat tud vele közönség elé vinni, mint például amikor a Liszt Ferenc Kamarazenekarral vagy a Budapest Saxophone Quartett-tel együtt adott hangversenyt. Mindezt temérdek munka, kísérletezés, gyakorlás előzi meg, hiszen a hangszernek korlátai is vannak, például hogy bizonyos billentés alatt már nem üti meg a golyó a hangot, meghatározott tehát az alaphangerő. A dinamikussága is nehezen érzékelhető. Természetesen a művész törekszik arra, hogy a maximumot mutathassa meg mindabból, ami a harangjátékból kihozható. Karácsony előtt jelent meg Aranyharang címmel igézően szép harangjátéklemeze. Az elegáns, arany- és bordó színű, ízléssel megtervezett tasakban elhelyezett kompaktlemezen az ünnephez kapcsolódó, szép karácsonyi zenék csendülnek fel digitális hangszerek közreműködésével, köztük magyar énekek, angol és német nyelvterületről való, közismert dallamok. A felvétel néhány csodálatos dallama a Pesti Vigadóban tartott koncertjén élőben is felcsendült.
A sikeres pálya új dimenziókkal az idei évben folytatódik. Tegnap avatták fel a Millenáris szabadtéri színpadán a hatvanharangos harangjátékot, amely beprogramozva rendszeresen szórakoztatja majd az oda látogatókat, akik a nyári hónapokban élő koncerteket is élvezhetnek alkalomadtán Kárászy Szilvia előadásában. A kiváló zongoraművész-harangjátékos-kultúraszervező-összművész egyébként jelenleg alkotói szabadságát tölti azzal a céllal, hogy befejezhesse zongoraversenyét, amelyet maga mutat be a különleges érzékenységű Fazioli-zongorán a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

Kálmán Gyöngyi

 
„Femme Fatale” - MŰPA >

„Életemből olykor szabadságra megy a szerelem, s, hát, túlságosan a szabadság sem engedi szeretni magát. Túlszeretni meg valahogy végképp nem tudom; kivéve, ha zenét hallgatok. A dallamok világa számomra valóban a lehetséges világok legjobbika; már, ha, valóban létezik ilyesmi. A muzsika úgy szakít el a valóságtól, hogy beemel annak minden elképzelhető dimenziójába. Legalábbis ezt érzem akkor, amikor Kárászy Szilviát hallgatom. Dallamai egészen egyszerűen szeretnek engem, simogatnak, szinte teljesen függetlenül attól, hogy éppen mit s kit is interpretál. Zongoraversenyét hallgatva, például, képes vagyok megszeretni a huszadik század összes borzalmát, mert még a legnagyobb tragédiák mélységeit is úgy idézi körém, hogy azokba egész egyszerűen képtelenség belepusztulni. Belehalni – esetleg; de, hogy végképp elpusztulnánk? Kizárt dolog. Tudom, hogy egy közismert irodalmi szállóigére is utal az előbbi megfogalmazás; nem véletlenül. Kárászy zongoraversenye is, ennél kevésbé direktebben, tele van zenei utalásokkal. Nem arra törekszik, hogy valami elképesztően újat hozzon létre; inkább azt szeretné, ha új lélekkel hallgatnánk a régi szavakat, hangsúlyokat, dallamtöredékeket. És az egészből, amire azt mondjuk, hogy soha többé, valami olyasmi hangozzék ki: akár jöhet, az is, próbálkozhat, támadhat; sikerrel nem járhat. Már fel vagyunk vértezve; már tudjuk, hogyan szeressük át magunkat a legnagyobb megpróbáltatásokon. Bevallom, ha ez eddig nem derült volna ki, hogy rajongva hallgatom minden alkalommal Kárászy Szilviát. Akár harangjátékait mutatja be, akár karácsonyi dallamokat játszik, akár ismert zeneszerzők muzsikájára invitál. S bár mindig valami újat alkot; eddig még sohasem sikerült ilyen megrendítő módon meglepnie. Mert a hangok mélyét mindig az az örök, legyőzhetetlen, s ahogy mondtam, az ismert dimenziókat átfogó, s egyben újakra, ismeretlenekre rányitó mosoly fogja össze. A remény szeretete, ami több a reménynél; hiszen sokan abba csak elkeseredve, fogcsikorgatva kapaszkodnak. Még a hozzá ragasztott fanyar mondat is (a remény hal meg utoljára) ezt sugallja; de Kárászy nem enged bennünket ennyire elkomorodni. Szeresd a reményt, hangsúlyozza, mert csak akkor töltődhet meg valóságos tartalommal. Élettel. Nem ilyen egyszerű? Üljenek be egy Kárászy-koncertre.  Nem mindennapi élmény, értek egyet a legközelebbi invitálójával. A művész új korszakának premierje, ahol „ritkán hallható hangszerek, egyedi hangzásvilág, látvány és érdekes művészegyéniségek várják az érdeklődőket. A mű, az emberi vágy, az Érosz, az alkotás és megvilágosodás alapkérdéseit járja körül, az erotika, a szerelem, és a zen filozófia szemszögéből”. Nos, én ott leszek, s ki tudja: talán a szerelem szabadsága is letelik bennem. És végül talán még azt is elhiszem, hogy a szabadság is engedi magát szeretni, általam… Egy koncert tehát, a Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermében, május hatodikán, este félnyolctól. Kárászy Szilvia: ZenErotika. Femme fatale…”

Tamási Orosz János

 

Fazioli  zongora  a  Művészetek Palotájában >

„Január 30-án hétfôn a Mûvészetek Palotájának Fesztivál Színházában bemutatták az újonnan vásárolt, a maga nemében világszenzációnak is beillô Fazioli F308-as hangversenyzongorát. A bemutatón megjelent a gyár alapítója és fôtervezôje, Paolo Fazioli is. Ezen a helyen emelünk kalapot az ügyletet tetô alá hozó Kárászy Szilvia zongoramûvésznô, a magyarországi Fazioli Fesztivál igazgatója elôtt!”

Val di Fiemme, mely ma mifelénk fôleg síparadicsomáról ismert, hírnevét fenyôerdôirôl is szerezte. Hatalmas lucerdôsége az olasz hangszerkultúra bölcsôje, az itt kitermelt faanyag szolgált alapanyagul a legendás Stradivariknak csakúgy, mint korunk új legendájának, a Fazioli zongoráknak. A Fazioli zongoragyár a Velencétôl nem túl távoli Sacile városkában mûködik, és múltja mintegy harminc évre tekint vissza.
Paolo Fazioli maga mint zongoramûvész kezdte pályafutását, de mellette mérnöki képzettségre is szert tett. A kétféle érdeklôdés remek ötvözetét találta meg a hangszeriparban. Ars poeticája a hagyományok és a technológiai újdonságok ötvözése, mely hosszú évtizedek alatt azokban a kiváló, kézmûves módszerekkel gyártott mûszerekben öltött testet, melyeknek csúcsmodelljét hétfôtôl Budapesten is megcsodálhatja a közönség. A Fazioli F 308 a hangversenyzongorák egyik óriása, hozzá hasonló volumennel csak a Bösendorfer Imperial modellje bír, a maga 290 centiméteres hosszával. Hangereje, dinamikája a legnagyobb márkák közé emelte, és ilyen szempontból megszorongatja az Imperial eddig senki által meg nem ingatott trónusát. A hangversenytermek ma már komoly kihívásnak tekintik, ha választaniuk kell a kínálkozó modellek közül. A Fazioli üzem termelése limitált, évi harminc darabos nagyságrendû kapacitása okán egy hangszer vásárlásához évekre elôre elôjegyzésben kell jelentkezni. A hétfôi esten bemutatkozó Paolo Fazioli hangszerépítô mestert a Magyar Hangszerész Szövetség elnöke, Semmelweis Tibor köszöntötte. A zongora bemutatóját Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoramûvészünk ”avatta” fel, majd Petrányi Judit animálásával a teremben megjelent számos zongoramûvész kapott úgymond felkérést, hogy ”kóstolja” meg a hangszert. Érdekes este volt ilyen értelemben, ugyanis ritkaságszámba megy, hogy rövid néhány perces fordulókban olyan mûvészek üljenek egy mesterhangszer mellé, mint Ránki Dezsô, Jandó Jenô vagy Prunyi Ilona. És bár kétségtelen, hogy egyikük sem készült egy ilyen furcsa megmérettetésre, a személyes kisugárzás mindannyiukból minden próba nélkül is átsütött. A hangszernek annyi karakterû hangszíne volt, ahányan megérintették. Az is kiderült ugyanakkor, hogy a színházterem a hatalmas függönypadlásával nem egy akusztikai fônyeremény, ugyanakkor a közönség légtere nagyon passzolt ahhoz a kamara-jellegû hangvételhez, amelyet egy szóló zongora jelenléte megkövetel. Érdemes lenne egy mobil hangvetô panel felszerelésén elgondolkozni a ház kezelôinek, talán egy új értékes kamarhelyszínnel bôvülhetne az amúgy is szûkös pesti koncertterem kínálat. Azt hiszem, a 2005-ös év meghozta a várva várt áttörést, és Magyarországon végre realitás, amirôl évtizedeken át csak álmodni mert a magyar zenésztársadalom: a nagy hangszermárkák ma már emigráció nélkül is elérhetôk lesznek mindannyiunk számára, és napi közelségbe kerülhetnek olyan élmények, amelyek megosztásának már éppen itt volt az ideje.

Práczky István

 
Láttuk, Hallottuk >

"Ilyen nagy nyereség Kárászy Szilvia. A nagyon fiatal zongoraművésznő a budapesti főiskolai diploma megszerzése után Freiburgban végzett a művészképzőn. Hatvanan jelentkeztek, hármat vettek fel - ő közöttük volt. Hat évet töltött távol Magyarországtól. Koncertezett Németországban, Ausztriában, Spanyolországban, Marokkóban és az Egyesült Államokban. Most, hat év után újra itthon van. Nagy sikerrel mutatkozott be a zeneakadémiai koncertjén és szerencsére a televíziósok is felfedezték. Kárászy Szilvia ugyanis nemcsak remekül zongorázik, hanem okosan, világosan, érthetően beszél a zenéről és a zenéhez kapcsolódó más dolgokról is. Riporterként őszintén kíváncsi, így partnere tud lenni mindenkinek. Jó lenne, ha igazi televíziós személyiség is válna belőle."

László Zsuzsa

 
Etűdök Lelki Húrokra >

„Vasárnapi arc. Vasárnapi, mert a Leporelló című televíziós magazin vissza-visszatérő zenei kalauza, aki nemcsak a szavakkal, hanem választott hangszerével, a zongorával is remekül bánik, és vasárnapi azért is, mert nemes egyszerűség, finom ragyogás sugárzik róla. Ha katona, akkor a sereg menetelése és a szívdobogás monotóniája; ha ló, akkor a lovaszenekar parádéja, ha ősz, akkor bordalok, bacchanáliák; ha karácsony, akkor harangjátékok - Kárászy Szilvia kiváló előadó. Zenetörténeti "párpercesei" ugyanolyan izgalmasak, mint briliáns zongorajátéka.”

Szabó G. László

 
Papp Lajos - zeneszerző levele Kárászy Szilviának >

"Szeretném  elismerésemet kinyilvánítani Önnek, Ábrahám Mariannak és a Magyar Televízió munkatársainak, hogy a "Zenélő Gyermekkezek" című televíziós sorozat eszméje létrejött és megvalósult.” Európának a kultúra általában, - a szellemi, művészi és pedagógiai tevékenység pedig konkrétan jellegzetessége már bölcsőjétől kezdve.

A "Zenélő Gyermekkezek" sorozattal mindazok, akik ezt lehetővé tették és ebben közreműködtek, példát mutatnak a ma Európájának, vagyis, hogy ne felejtse el igazi misszióját, ne adja fel önnön magát, mert ez a veszély áll fönn manapság. Európa kulturális feladatának a felismerése nemcsak az európaiak számára fontos, hanem az egész emberiség közös ügye.
Egy hasszid mondás szerint a gonosz ösztön leggonoszabb tette az, ha az ember elfelejti, hogy ő egy királyfi. És hogy ezt ne feledjük, erre emlékeztethetnek bennünket "Zenélő gyermekkezek."

Papp László

 
UNESCO díjas sorozat >

Az MTV 2-es műsorában szeptember 4-e óta hetenként látható új sorozat, a Zenélő gyermekkezek mindössze tízperces folytatásai nagy gyönyörűséggel töltik el a nézőt. Legalábbis e sorok írója sokáig emlékezni fog a nyitó adásban elsőként szereplő - tudomása szerint a felvétel idején tizenegy éves - Módis Hajnalka bájosan tűnődő, a Dohnányi-darab finomságaira összpontosító arcocskájára, érzelmi tartaléknak "kinevezve" a többiek vonásait, tekintetét is, amint nagy átéléssel tolmácsolják híres magyar zeneszerzők századunk gyermekeinek írt muzsikáját.

A 24-részből álló sorozat eredetileg egyetlen filmnek készült - rendező és a televízós adás szerkesztője: Kárászy Szilvia -, amelyet az ENSZ kulturális világszervezete UNESCO-díjjal jutalmazott. Van némi remény a folytatásra is: a tervek szerint más hangszerek legtehetségesebb megszólaltatói mellett a magyar zenei élet jövőjét magukban hordozó gyerekekről készült kisportrék kerülnének a képernyőre. Az máris bizonyosnak tekinthető, hogy karácsonyra "örömkoncertet" állítanak össze művészpalánták közreműködésével.

Színes RTV

 
Magyar Művészet nyugati színvonalon >

Magyar zene a zongoraoktatásban 1900-2000 a címe annak a videokazettának, amelyet nemrég jelentetett meg a Varró Margit Alapítvány. A világviszonylatban is egyedülálló, különleges zenei antológia átfogó képet nyújt a magyarországi zongoraoktatásról. A XX. század elejének, közepének alkotóit Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Weiner Leó és Kodály Zoltán zongorazenéje képviseli ebben az összeállításban. A következő fejezeteket a hatvanas évek zeneszerzőinek szentelték. Az ekkor keletkezett kompozíciók többségét döntően meghatározza az Európa-szerte uralkodó hangzások újszerűsége. Befejezésként pedig a négykezes játék kap főszerepet. A társas zenélésnek ezen legkedveltebb formája már szinte hagyománnyá vált a zongorapedagógiai irodalomban. A két kazettán 35 magyar szerző műve hallható, 100 magyar és 10 japán (6 és 15 éves közötti) gyermek előadásában. A 3 éves gyűjtőmunka tervezője és szervezője Ábrahám Marianne, a videofilm rendezője pedig Kárászy Szilvia zongoraművésznők.

Pesti Műsor

 

Content 3